„A Wakachuka zenéjében jól megférnek egymás mellett látszólag eltérő ritmusok, dallamok, hangulatok. A bossa nova-s kocsmakesergő után, jöhet egy dallamos blues-rock, majd egy baljóslatú jazz a temetőből, egy reménytelen valcer kíséretében. Aztán rohanás keresztül az éjszakai városon néhány groove-os, dub-os beat kíséretében, végül megpihenhetünk egy könnyed swingben és mindezt csak félkomolyan. A koncepció, hogy nincs koncepció, egy más és új útra terelte a különböző stílusú zenekarok zenészeiből összegyúrt Wakachukát, ezért a tagok semelyik aktív vagy inaktív zenekarához nem hasonlítható.”