esataho / 2010. július 5., hétfő

Az utolsó magyar sztár

Elsősorban a Specko Jedno és a Balaton miatt érkeztünk a Gödörbe június 22-én este. Előbbit lekéstük, utóbbit nem vártuk meg.

Sebaj, mert láttunk viszont egy frenetikus Kézi Chopin koncertet.

Érdekes, amikor legutóbb (pár hónapja) láttam Legát Tibort, még 15 évvel idősebb volt. Fél (háromnegyed)hosszú haj, fáradt tekintet és hasonló meg- és elgyötört testi tünetek. Most igazi rock and roll sztár volt.

De olyan típusú, amilyen nagyon rég nincs magyar színpadokon. David Bowie és Johnny Rotten egy személyben, Menyhárt Jenős beszédhanggal. (ez utóbbi egyébként még objektíve is igaz!)

De ha már hasonlítgatunk: image tekintetében az első szám alatt George Michael énekelt, majd levett egy réteg ruhát és John Travoltává változott, vakítóan csillogó flitteres inggel, később rózsaszínnel, amely miatt Nicholas Cage-hasonmás lett belőle. A felnyírt, belőtt séróval olyan nagyon vagány lett, hogy tutira minden női szív megdobbant. Ha azt gondolják, gúnyolódom, súlyosan tévednek: cseppet sem volt ciki ez a megjelenés, inkább kifejezetten dögösnek mondanám, ha mondhat ilyet hetero férfi egy másik férfiról.

Legát sztár volt ezen az estén, mondom.

Az viszont ciki, hogy én nem voltam felkészült. Csak 1-2 ismerős hangfoszlánnyal találkoztam, tökre nem ismertem ezeket a dalokat. Viszont így még érdekesebb, hogy ennyire lelkesitőleg hatottak

Főleg, amikor jött Lörincz Gyuri, és agyonszaxofonozta a színpadot. És ez Papócsi úr varázslatosan dallamos billentyűszőnyegével és a vagány riffekkel erős és élvezetes hangversenyt hozott létre.

A Kézi Chopin 15 év után visszatért. És nekem nagyon bejött. Már sajnálom is, hogy nincs összehasonlítási alapom a 90-es évek elejéről.