esataho / 2010. május 30., vasárnap

Mit tett velem ez a Jenő

Fontosnak tartottuk, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az oly régóta várt Európa Kiadó koncertek közül rögtön a legelsőre elmenjünk. Méghozzá azért, Kedves Barátaim, hogy azonnal kiderüljön számunkra: mit tud nyújtani a zenekar ily hosszú idő után.

Tapasztalataink azt mutatják, Mélyen Tisztelt Olvasók, hogy az Európa Kiadó ismét, oly sokadszor is a csúcson van. (Az indokolatlan pártelnöki szóhasználat, valamint az „ily” és „oly” fordulatok túlzott alkalmazása miatt elvették tőlem a lehetőséget, hogy folytassam a beszámolót. Elnézést kérek. Mostantól kollégám szavait olvashatják.)

Még két perc sem telt el érkezésünk után, amikor beléptünk a hátsó büfé termébe, hogy hozzájussunk oly (hoppá, bocsánat) megérdemelt söreinkhez, erre mi történt? Az Európa Kiadó elkezdte. Ez ahhoz a problémához vezetett, hogy az első 400 sorba már nem fértünk be, így kénytelenek voltunk balközép pozícióból (de ezt most ne értsék félre) szemlélni a koncertet.

Mit szemlélni! Végigőrjöngeni! Elnézést az érzelmek túlcsordulásáról uralkodó kifejezésért, de hát hogyan máshogy nevezhetnénk azt az lelkiállapotot, amikor valaki minden dal minden egyes sorát torkaszakadtából üvölti? (Például eksztázisnak).

Pedig voltak gondolat- és figyelemelterelésre irányuló törekvések. Egyesek például arra hívták fel figyelmünket, hogy a közelünkben egy lány úgy táncol, mintha egy szinkronúszó csapat koreográfiáját mímelné, méghozzá az összes tag mozgását egyszerre. De ez is csak pár pillanatra tudta elvonni a figyelmünket. Az Európa Kiadó csúcsformában volt, a közönség tombolt.

Bár tudósítói munkánk során sosem törekedtünk a látottak-hallottak pontos visszaadására, most a szenzációs koncertből kimaradtak kedvéért összeállítunk egy kisebb leltárt (ez mennyire hülye, modoros kifejezés), hogy érezzék: mekkora lúzerek, hogy nem voltak ott. A teljesség igénye nélkül: Küldj egy jelet, Szabadíts meg, Mocskos idők (ez az a dal, amit a laikusok Helló Baby-ként szoktak emlegetni), Európa Kiadó, Ez a város, Jó lesz nekünk, Rendőrlány, Romolj meg – soroljuk még? Vagy így is elég Megalázó?

Legközelebb – ha lesz még legközelebb – ne hagyja ki senki.