-pd- / 2010. február 2., kedd

Boldogok az átszellemültek

Amint január 29-én leértem a Gödörbe, és még éppen csak a fagyerózió nyomait próbáltam eltüntetni arcomról, egykori történelemtanáromba botlottam. Ennek természetes folyománya volt, hogy néhány perccel később már fröccsel a kézben álltunk a The Hated Tomorrow balelöljénél, akiknek munkásságáról az első benyomásom a U2 és a Moog sajátos keveréke volt, néhány Cure-os felhanggal.

Aztán finomítottam, mert ez a megjelölés csak arra jó, hogy valamilyen csapásirány mentén elhelyezzem őket, de mégis többet érdemel egy olyan fiatal zenekar, akiket enyhén ráncolt homlokkal fogadok, de néhány perccel később szándéktalan bólogatás közben kényszert érzek a "te, ez jó... jó... ez elég jó"-frázisok ismételgetésére. A THT ugyanis nagyon meggyőző koncertélményt produkál, tagjainak zsenge kora ellenére. Lélekben időutaztam egyet, míg a kordon mögé másztam fotózni, és arra jutottam, hogy szeretnék én is tizenhat éves lány lenni ezen a koncerten, bár akkor nyilván az egyébként magamfajta morózus koncertlátogató csajok epés megjegyzéseket tennének rám, és rajongásomra a zenekartagok iránt. Bizony, kár,  ha egy zenekart első körben a rajongói alapján ítélnek meg - gondoltam, majd a pólómban landolt a fröccs, amellyel alighanem a Jóisten üzente: kussolsz, kislány, fotózzál.

Ennek megtörténtével, majd további üdítők fogyasztásának keretében szembesültem azzal, hogy a Heaven Street Seven van a színpadon. Bizonyára nagyon jók voltak, mert ezt láttam a telt küzdőtéren mulató, az előző zenekarénál diverzebb összetételű tömegen. Figyeltétek már hosszabban a rajongók arcát egy koncert közben? Megéri. Mindenki gyönyörű, ha boldog. És a HS7-rajongók azok voltak péntek éjjel. Valahogy nem szellemültem át, nekik sikerült.

A Carbonfools aztán elhozta az én átszellemülésemet is. A setlist főleg a Carbonheart dallam-alapú kedélyfokozóiból válogatott, de elhangzott a siófoki buli óta kihagyhatatlan Fekszem az ágyon (igen, tényleg Demjén Rózsi-feldolgozás), illetve egy új dal is. A fényképezőgéppel súlyosbított nyakú egyedeknek a dalonc Balázska okozott nehéz pillanatokat azzal, hogy a színpad összes pontján egyszerre tűnt fel, dj Titusz pedig tigrismintás terítővel fokozta az optikai élményt. A továbbiakról nem tudok beszámolni, ugyanis rajongólánnyá változtam.