esataho, vian, -pd- / 2010. január 25., hétfő

A második legjobb dolog

„Ez volt a második legerotikusabb látvány életemben” – jelentette ki -pd- kollegina a Hippodrom társulat előadását látván. Hogy mi volt az első, nem mertem megkérdezni, igaz, a válasz a XI. Világveleje Fesztivál szempontjából (minden bizonnyal) nem is lett volna releváns.

Hosszú szenvedés, fájdalmas, de méltósággal viselt szünet után újra elindult a koncertszezon a Gödörben. Négy napos rendezvénnyel. Lux Elvirával kezdődött (reméljük, tényleg előadott, mert milyen ciki, ha ezek után kiderül, hogy mégsem). Mindezekből talán kiderült, hogy a neves szexológus előadásáról lemaradtunk, pedig nagyon kíváncsiak lettünk volna rá – őt meghívni tényleg nagy dobás volt. (Ha valaki látta az említett előadást, méltóztasson egy kommentet írni ide, megköszönjük!)

A Balaton nagyon rövidkének tűnt. „Ki ez a Mikulás?” – kérdezte egy tinilány a hátunk mögött a koncert vége felé: bizonyára a kis hölgy volt az egyetlen a Gödörben, aki nem ismerte fel a sztárvendégben Vécsi Tibort, az est főzenekarának (Korai Öröm) a frontemberét. Tibor két Balaton-dalt is elénekelt, majd pár perc szünet után a Nagyszínpadon a saját showműsorába is belekezdett.

Csütörtökön a Biorobot volt az első fellépő. Az egyik ötletgazda, Nemes András szerint jól sikerült a koncert. Remekül sikerült a PUF is, a Hajsza c. dal előadásáért további pluszpontokat számítunk fel.

A Pannonia Allstars Ska Orchestra előtt azon studíroztunk meg morfondíroztunk, KRSA vajon hol hagyta az ünneplő szerkóját, csak nem fog itt játszóruhában fellépni! Aztán előkerült a szokásos lord-szett, amelyben oly magabiztosan tud helyben futni, és ekkor kezdődött valójában a PASO (hangulatos) produkciója.

A pénteki napról – a hét feszített munkatempója következtében beállt – váratlan elzombisodás miatt hiányoztunk, elnézést, a szombatiról viszont kár lett volna. Az utolsó fesztiválnap új szerelem kialakulásával kezdődött, a románc a tudósítói team egyik fele és a Colorstar zenekar akusztikus programja között szövődött, lehet, hogy egyoldalú, de nem érdekel. Nagyon tetszik, nincs menekvés! Az (ide képzeljenek sok romantikus jelzőt) és fantasztikus koncert után jött a bevezetőben már említett (tényleg tök izgi) Hippodrom-előadás. Sikerük volt, hallható siker, aminek láthatóan örültek. (Ha már beszámolónkban geográfiailag a kocsmarésznél tartunk, említsük meg a fiatal képzőművészek kiállítását is, igazán érdekes volt!)

Az Erik Sumo Band volt a záró produkció, amely nem mellékesen a Gödör blogger-mikroközösségének egyik lieblingje, és bár fogalmunk sincs, milyen lehet pártatlanul megítélni a koncertet, nem is törekszünk ilyesmire – a koncert szenzációs volt, és akkor még visszafogott, objektív véleményt alkottunk.