esataho feat. vovian / 2010. január 2., szombat

Ontheground vs. macskajaj

Tekintsük át, milyen az optimális január elseje! Ébredés a koradélutáni órákban, kávé, rostos narancslé (kizárólag 100%-os), nagy tál lencse, malacsült (igen, ült a malacs), délutáni szunya, kávé, aztán szabad foglalkozás. De koncert – na, neem, az kizárt.

Mégis elmentünk a Gödörbe, mert hát mégis csak Quimby, ugye. És hát – ne fukarkodjunk az öndicsérettel – elképesztő jó döntés volt. Bár a tudósító team a népszerű zenekar heavy fan kategóriájához tartozik, ilyen évnyitó Varázszenéhez még nem volt szerencsénk. Kicsit szkeptikusak is voltunk, idézem: „persze, Varázszene... Attól, hogy a nézők ülnek, mi másban térhet el egy átlagos Quimby koncerttől?”

A válasz, kedves barátaink: sok mindenben. Például, hogy kiderült, nem csak Liviusnak van humora, hanem Kiss Tibi is (sőt az egész zenekar) alkalmas arra, hogy levezényeljen egy hangulatos kis zenés stand up comedyt. Livius – Faszi aktív közreműködésével – a jazzdobolás történetébe kalauzolta el a láthatóan másnapos, ám lelkes, és mindenre nyitott közönséget, Tibi pedig a zenészpokolba jutók potenciális hányattatásairól számolt be (tudniillik, hogy mennyire szar lehet a pokolban egy hegedűn szorgosan gyakorló (de kezdő!) kislány és egy non-stop dobbeállást produkáló dobos között fortyogni). A dalok közti összekötő szövegek, improvizációk (már-már showelemek) nem voltak erőltetettek, a poénok épp úgy ültek, mint a nézők és a zenekar (a testhelyzetet tekintetbe véve az ontheground-koncert kifejezést aggattuk a fellépésre, igen szellemesen).

A koncertet egyébként oldalról, a színpad mellől tekintettük meg, a zenekartól 2-3 méterre állva (elég ritka lehetőség egy Quimbyn, ugye-ugye?), és láttuk a muzsikusokon, hogy ők is élvezik. Ez azért nem hátrány.

És tulajdonképpen még Varázszene is volt: ahogy a Most múlik pontosan megszólalt hegedűvel, úgy, hogy a közönség hangja majd’ elnyomta a zenekart, hát az tényleg szép élmény volt, na. (Egyénként meg szemétség, hogy játszottak olyan dalokat, mint a Dodi által – zseniálisan – prezentált Nice day, mert azt nyugton ülve kibírni kábé olyan nehézséget okoz, mint egy gyereknek egy helyben ücsörögni egy Kaláka-koncerten.)

Mint egy jófajta South Park epizódot, fejezzük be ezt a bejegyzést is azzal, hogy elmondjuk, mit tanultunk az esetből: friss tapasztalatunk szerint január elsején este józanodáshoz, ellazuláshoz nincs jobb, mint egy Quimby Varázszene koncert. Most pedig jó éjszakát, gyerekek!