esataho feat. vovian / 2010. január 1., péntek

Te jó ég! Mióta ekkora sztár Péterfy Bori?

Tudniillik ez volt a december 27-i este alapvető kérdése. Már az gyanús volt, hogy egyik Gödör-beli Illetékes barátunk figyelmeztetett: „csak aztán jussatok be este”. Hah! Ugyan mi bonyolult lehet abban, hogy befáradjunk egy Péterfy Bori koncertre?

Ha esetleg U2 - Rolling Stones és REM – Red Hot Chilli Peppers kettős rangadót játszottak volna a Gödörben, akkor is egyszerűbb lett volna a bejutás. A szakavatottak szerint minden idők legnagyobb tömege volt a Gödörben. (Pedig emlékezhetünk a Megtelt! táblás fesztiválokra, vagy amikor egy este két Kontroll Csoport koncertet kellett tartani, annyian voltak.)

Nézzünk néhány érdekes adatot, amelyek egyértelműen utalnak a látogatók jelentős számára! Azok a merész / mazochista koncertlátogatók, akik a ruhatárhoz vezető sor végét keresték, az Akvárium-terem közepén lelhették meg. A büfénél (pedig a nagy hátsó is nyitva volt) ahhoz, hogy egy átlagos Bori-fan hozzájuthasson a 2-3 söréhez (merthogy ki vesz egyet, amikor ennyit kell állni), annyit kellett várakozni, hogy közben simán elfogyott 2-3 sör. Ördögi kör/sör/sor, haha. A női vécénél kialakult sor pedig könnyen katasztrófahelyzetekhez vezethetett az alkohol okozta átmeneti inkontinenciában szenvedők körében.

Hát ennyit az adatokról. A koncert jó volt.

(Külön köszönet a Bizottság-szám okozta libabőrért).

A „lenti új nagyterem” (mi lehet a neve?) megtelt, ugyanígy tett a lépcső is. Itt kell említeni a terem erkélyét, ahol bizonyos prominensek (nem a Gödör-staff tagjai, hanem valamiféle VIP-arcok) éreztették a lentebb heringmód szorongókkal, hogy ott FENN nem csak, hogy jól lehet látni, és kényelmesen álldogálni, de még táncra is van hely/lehetőség. Erkélyen táncolni = CIKI.

Lent a tömegben viszont legalább nem volt meleg, mert szerencsére szellőztették a termet. Néha egész hideg volt, de nem zavaróan. Egy lány nyafizott is emiatt, de barátja megnyugtatta: „Ez nem hideg, ez friss levegő”.

Ja, és volt Óriás-koncert is, és a Frenák Pál Társulat kortárs produkcióját is megcsodálhattuk. Ha a mellettünk ülő barmok nem kiabálnak végig (egy csaj még integetett is (!) előadás közben szegény táncosnak), talán közelebb kerültünk volna az előadás mondanivalójának megfejtéséhez. De így is érdekes volt.