Katika / 2009. december 31., csütörtök

Karácsony abban a gödörben

Gyerekek, este táncolni viszünk Titeket a Gödörbe! Ezt mondta nekünk esataho bácsi és vovian néni december 26-án reggel. Micsoda? Egy gödörbe? Táncolni???

Kati vagyok, 5 éves. Egy erdélyi gyermekotthonban lakom a húgommal, Andival, további két saját és nagyon sok fogadott testvéremmel. Most Andikával áthoztak minket Magyarországra, hogy itt karácsonyozhassunk.

December 26-án esataho bácsi és vovian néni vigyázott ránk. Reggel a bácsi családjánál mérleghintáztunk, utána a néni rokonait képesztettük el sajátos humorunkkal. Délután pedig valami gödröt emlegettek, és hogy majd milyen nagyot fogunk ott táncolni. Hát ez elég hülyén hangzott!

Aztán tényleg odamentünk. A gödör egy nagyon nagy ház egy lépcső alján, és nagyon sokan vannak benne. Amikor megérkeztünk, négy szőrmékbe öltözött bácsi énekelt (furulyázott, gitározott). Betlehemeset játszottak, nekünk pedig nyugton kellett ülnünk a hátsó sorban.

Amikor már ötödszörre tettük fel a jogos "Mikor táncolunk?" kérdést, vovian néniék felálltak, és hátravittek minket egy nagy területre, ahol Andikával futkározhattunk, fetrenghettünk a földön (vagy ahogy esataho bácsi mondta: új, karácsonyra kapott ruhánkkal feltörölhettük a padlót).

Nagyon jól éreztük magunkat, egészen addig, amíg újra vissza nem ültettek minket. Ja, és egyszer egy kisfiú is énekelt! Mi sokkal szebben énekelünk, csak nem mertünk kiállni a színpadra. (Másnap rákérdeztek, emlékszünk-e a zenekar nevére, nem emlékeztünk, de megmondták, hogy Kaláka volt.)

Utána volt egy másik színpadon egy olyan műsor, ahol egy néni gitározott és nagyon sokan énekeltek. Az is jó volt, mert közben megettük a szendvicseket, és kólaízű teát ittunk hozzá.

Reméljük, máskor is elmegyünk még a gödörbe.


(Megjegyzés: Kati még nem tud írni, ezért - ahogy az a kiemelkedő személyiségekre jellemző - tollba mondta gondolatait.  - a szerk, esataho bácsi)