Naptár
  • «
  • 2012. május
  • »
  • H
  • K
  • Sze
  • Cs
  • P
  • Szo
  • V
  • 30
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Keresés
ok

Blog

vian / 2009. november 17., kedd

Flamencótól tai chi-ig

Úgy szoktunk kalkulálni, hogy ha egy zenekar 9-re van kiírva, ráérünk negyed 10 - fél 10 között odaérni, mert akkor még egy fröccsre is van időnk a koncert tényleges elkezdése előtt. Ezt a koncepciót hétfőn bebuktuk...

...mivel percre pontosan 21:00-kor kezdett az Ocho Macho a kisszínpadon. Szerencsénkre nem késtünk sokat, így az első (második?) szám végén már a kabátokat a földre dobva pörögtünk.

Hamarosan forró lett a hangulat a kávézóban, amihez a latin ritmusok éppúgy hozzájárultak, mint az alapos fűtés. Persze ez utóbbi senkit nem zavart, mert mindenki ugrált; a csajok előre tolulva megmutatták, miket lehet táncolni a 8 macho zenéjére, a pasik pedig kicsivel hátrébb bámulták a ringó csípőket.

(Koncerteken a leggyakoribb pasitípus a bólogatva billegő, aki kezében egy sörrel másodpercenként / a zene ritmusát követve megnézi, van-e még elég ital a poharában.)

(Tisztelet a kivételnek, aki a hölgytömegben elvegyülve maga is rázza, amije van.)

Egy táncos hölgyet mindenképp ki kell emelnünk, aki kortárs produkciójával nem kis figyelmet vont magára: repertoárjában a limón technikától a flamencón és a paso doblén át a tai chi-ig számos stílust felfedezhetett a műértő. Egy órán át tartó bemutatóját négy négyzetméteres helyigénnyel űzte, hosszú haját időnként arcunkba csapva, csípőnadrágjából derék tájon kilógó pink harisnyáját mintegy 15 centis sávban kificcentve.

(Érdekes megfigyelés amúgy, hogy szinte minden koncert közönségében akad egy-egy olyan táncos, aki feltehetőleg ettől az alkalomtól várja felfedezését; bár nem tudni, hogy a mögötte álló, karcsapásaitól letarolt, egyre hátrébb szoruló tömegtől vagy a zenekartól számít tehetségkutatásra.)

Visszatérve az Ocho Machóhoz, fel kell, hogy hozzuk az ellenpéldát, méghozzá az énekes személyében: mindössze fél négyzetméter (vagy még kevesebb) állt rendelkezésére, az is elégnek bizonyult, hogy ugrálással, tánccal felpörgesse, mindvégig mozgásban tartsa a közönséget.

A pontos kezdéshez pontos befejezés dukált: ezúttal 60 perc ugrabugra jutott a táncos lábúaknak.

 

 

Bookmark and Share

 

 

 

A bloghoz csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá. Ezért kérünk lépj be vagy regisztrálj és aztán térj vissza!

Legújabb videónk
2. VilágVeleje Nyár, Sajtó piknik
2. VilágVeleje Nyár, Sajtó piknik

 

Bejelentkezés
mehet
VilágVeleje Rádió
Get Adobe Flash player