esataho / 2009. november 15., vasárnap

Két hülye és a dobos

A Mantra Porno fellépése alatt azon vitatkoztak a mellettünk állók, hogy a remek hangú énekes csaj hasonlít-e Cicciolinára (szerintünk nem). A Chiki Liki Tu-a koncert populációjának közelünkben álldogáló egyedei viszont gumimaci-táncot jártak, nekünk dőltek, és hasonló komiszságokat követtek el, de ez ezúttal nem volt zavaró, mert mi teljes erőnkből a szlovák zenekarra koncentráltunk.

Pedig két hónap sem telt el azóta, hogy legutóbb itt járt ez a három teljesen beteg csávó (jó, a dobos nem biztos, hogy nagyon hülye, ő eddig nem produkálta magát). De megint úgy vártuk őket, mintha nem tudtuk volna, hogy ugyanazokat a dalokat halljuk, ugyanazokkal az összekötő szövegekkel (tehát ugyanazokkal a poénokkal).

Valószínűleg azért, mert sejtettük, hogy most is ugyanúgy fogunk röhögni, mint legutóbb (meg azelőtt, meg azelőtt) , és tényleg.

Megint elmondták, hogy Japánból jöttek, ismét úgy konferálták a dalokat, hogy „Next song is number twenty-three”, és megint elképzeltették velünk a végén, hogy egy metálkoncert 72 ezres közönsége vagyunk, mi pedig élveztük mindezt.

Ezúttal az az apró eltérés volt a korábbiakhoz képest, hogy a basszusgitáros alapértelmezett koncertöltözékébe – otthonka, síszemüveg, úszósapka – most egy (vélhetően sportsérülést palástoló) fásli is integrálódott.

Tegnap különösen a Kucapaca-kuca és a Preklacs Mi, Kristina című (?) opuszok ütöttek nagyot, persze csak minden idők legnagyobb Chiki Liki Tu-a slágere, a Monte Carlo után.