esataho / 2009. október 22., csütörtök

Natacha és a csodalámpa

Furcsaságok sokasága fogadta a tudósítói teamet: a Natacha Atlas koncert alatt nem csak, hogy a nézők ücsörögtek, de a főszereplő is egy asztalnál csücsült (igen, ő a színpadon), mellette olvasólámpa, diszkrét fények (ezekre még visszatérünk) – tisztára presszóhangulat és/vagy Ezeregyéjszaka-feeling.

Főszervezői megnyugtatással kezdődött az este: megtudtuk, hogy „tök jó fej a csaj” (mármint Natacha), és teltház van, és minden oké. Ellenőriztük az állításokat, és tényleg.

Hogy a csaj mennyire jó fej, az már akkor kiderült, amikor az olvasólámpa mellől  (mégis inkább csodalámpa lehetett az!) varázslatos módon mézes barackpálesz került elő, amit ráadásul az egészségünkre fogyasztott el a művésznő.

A színpadképről értekeznénk még röviden, ami azért is fontos, mert az említett diszkrét fények miatt a galéria képei nem sokat árulnak minderről el a drága olvasónak. Szóval volt Natacha Atlas, akit ezúttal Natacha Asztalnak is méltán nevezhettünk volna (én kérek elnézést), továbbá egy zongorista hölgy, aki megszólalásig hasonlított Drew Barrymore-ra, aztán egy britpop-os kinézetű basszeros, egy szimpatikus darbukás (a szimpatikus biztos, a darbuka nem), és egy hegedűs, aki előtt laptop volt. (Direkt ránéztünk oldalról: mégsem a leveleit töltötte le, valami potméterek voltak a képernyőn). Az említett zenekartagok és a felsorolt hangszerek összessége pedig remek muzsikát produkált.

A fentiekhez képzeljék hozzá a titokzatos félhomályt, és némi donaldrágó-illatot (talán füstölőből származott?). Ha ez nem is derül ki a leírásból, az összhatás meglepően kellemes volt.

Persze fotós kolléga (érthető módon) igen-igen morcin fogadta, hogy a színpad – hangulatos bár, de – fényképezésre alkalmatlan. Lári-fári, mondhatjuk erre, hisz így is jó képek születtek!