esataho / 2009. szeptember 20., vasárnap

Thank you very many!

Ne sértődjék meg senki, aki a Korai Örömről szeretne olvasni – ezt a célját itt most nem fogja tudni megvalósítani. Chiki Liki Tu-a koncert azért ritkábban van errefelé, nem? Na.

Engedtessék meg (ez kicsit vitrays nyelvi fordulat, bocsánatot kérek érte), hogy elmeséljem a Chiki Liki Tu-a zenekarhoz kötődő első személyes élményemet. Révkomáromban (Észak-Komárom, Komárom felvidéki része, na) láttam őket először évekkel ezelőtt, a Másfél zenekar előtt játszottak. Semmit nem értettem a szövegekből, de mégis marha vicces volt.

(Ha már itt tartunk, jöjjön egy zárójeles rész:  a tréfás (beöltözős) zenekarok sokszor  annyira a tréfásságra összpontosítanak, hogy a dolog zenei oldalára nem jut elég energia, és ilyenkor a muzsika, hát… meglehetősen … szar.)

Ám ott szó sem volt ilyesmiről, a szlovák trió olyan bombasztikus produkciót tolt, hogy mindenki csak ámult és bámult. Diszkót és metált, korai Kispálra emlékeztető hangulatú dalokat, és vicces countryt.

Éppúgy, mint tegnap a Gödörben. A nagyszínpadon úgy megszólalt a három hülyegyerek, mintha öten lennének. Valljuk be, igen nagy élvezetet okozva ezzel nekünk, kedves nézőknek.

A hangulat optimális (a legoptimálisabb, haha) mivoltához hozzájárult a frontember dalok közti csehszlovák angol nyelvű konferálása (Thank you very many, and now we gonna play song number twenty-three), abszolút indokolttá téve a nézők visítva történő röhögését.

Politikai aktualitással bíró zárómegjegyzés: aki képes utálni valakit, csak azért mert az a bizonyos valaki történetesen szlovák, hát, az bizony nézze meg egyszer a Chiki Liki Tu-a zenekart, és menten elfelejt gyűlölködni.