esataho / 2009. szeptember 16., szerda

Ezt én is elő tudnám adni, csak máshogy

A címben idézett csacskaságot egy lány mondta a barátjának, amikor jöttek kifelé a tömegől a Nemjuci koncert közben. Hát, talán majd jövőre,  kisanyám, a következő Magyar Dal Napján megmutathatod. Hisz a rendezvény elméletileg arról szól, hogy az új tehetségeknek bemutatkozási lehetőséget teremt. Vagy miről is szól?

Be kell vallani: eleinte tartottunk attól, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki – 20 percet játszik mindenki, biztos nagy csúszás lesz, és amúgy sincs semmi értelme egy húszperces koncertnek.

De aztán kiderült, hogy amolyan zenekari BNV ez a Magyar Dal Napja, tehát mindenki csak egy demoverziót mutat be,  „kábé ezt tudjuk mi” jelleggel. Erre viszont tökéletes volt. Gondoljanak csak bele, másképp elmennének egy tök ismeretlen zenekar koncertjére? Tegyék a szívükre a kezüket (vagy bármely más testrészükre, ahogy tetszik), szoktak arra időt szánni, hogy eljárjanak olyan együtteseket megnézni, akikről a büdös életben nem hallottak? Na, ugye, hogy nem. Itt viszont remek alkalom nyílt erre.

Persze  arról szó nem volt, hogy itt kezdő, ismeretlen zenészek vagy zenekarok léptek színpadra, csak hát akkora ma már a kínálat a piacon, hogy akármekkora muzsikamán is az ember, a működő bandáknak csak kis százalékát ismerheti.

A Gödörben érthető okokból a Magyar Underground Dal Napját láthattuk.  Szakembergárdánk elemezte a látottakat, következzenek a kutatás főbb megállapításai:

- tényleg meg lehetett ismerni jó zenekarokat, akiknek pályafutását ezután érdemes lesz nyomon követni (mondjunk példát is: Peca.) (Ez egy zenekar)

- respekt a gödrös szervezőknek: a közel ötven koncertet sikerült csúszások nélkül levezényelni – gyakorlatilag percre pontosan ment minden (ez mondjuk exit poll eredmény, mert 23:10-kor elhagytuk a rendezvényt – tényleg, ki találta ki, hogy ez a magyardalnap vasárnap legyen??? Biztos zenész lehetett, aki másnap 2-ig alhat. Grat,)

- alaposan szemügyre véve a helyszínt megállapítottunk, hogy nagyon sokan vannak.

Hát, ennyit a kutatásról, és a Magyar Dal Napjáról.

Végül egy privát közlemény: a két úriembernek üzenném, aki kölcsönkérte két székünket az alábbi érveléssel: „amíg nincsenek itt a barátaitok, addig hadd üljünk már le, aztán majd visszaadjuk”, majd természetesen azt hazudták, hogy már visszaadták, és emiatt a barátunk nem tudott leülni, na, szóval nekik üzenem, hogy: "tolvaj svihákok!!!!"