esataho / 2009. augusztus 30., vasárnap

Az már jegesmedve

A krónikás hangulata oly siralmas vala, amikor a lépcső tetejéhez érvén meglátá, hogy a teraszok népe biz elűzetett - rohadtul tré volt az idő, na. Még jó, hogy aztán brutálisan remek koncert következett.

Mondjuk ki: a Maszkura és a tücsökraj ma az egyik legjobb magyar zenekar. És tudják, miért? Nagyon egyszerű: jók a szövegek, és jók a zenék. Ennyi. Ilyen marha egyszerű.

És most a részletek: van egy jó kis imidzs – a kalap, a tangóharmonika, a presszófíling. Közbevetés: ennek legújabb zseniális megnyilvánulása, hogy Maszkura előtt terített asztal díszeleg a színpadon, gyertyafénnyel, sörökkel (mondjuk a dobozos nem valami guszta, de belefér).

Aztán vannak a remek dalok – dzsesszesek (ezt a hülye szót), sanzonosak, sírva-vigadós magyarosak. Összetett, szofisztikált zenék, de mégis slágeresek. (Ha ne adj’ Isten nem ismerné a Kedves Olvasó, legyen ez a kedvcsináló)

És ehhez egy végtelenül szerény, szimpi fiatalokból álló zenekar. És szerencsére már közönség is – most már tényleg maszkurafélékkel kellene megtölteni a fesztiválok nagyszínpadait (Rendszerváltást!).

A Jazzékiel is jó volt.