Összeszorult gyomorral, félelemmel vegyes izgalomtól hajtva settenkedem le a Gödörbe a piros betűs ünnep estéjén. Nagyon rossz érzésem van ugyanis: mit csinál az a rengeteg ember, akiből még nem szállt ki a hordozható hűtőládákból dobozonként ötszázért vásárolt sör, és egyszerűen nem akar tisztességes állampolgár módjára hazamenni a durrogtatás után? Hát nyilván a Gödörben köt ki, amely, ha nem lett volna eddig az ország legnagyobb kulturális olvasztótégelye, ma este biztosan az. Konkrétan azt vizionálom, hogy rekordot dönt az Energie- és Umbro-pólók aránya, atlétatrikós, bundesliga-frizurás családapák özönlik el a pultokat és nézik megrökönyödve a legkülönbözőbb bőrszín-árnyalatú, extázisban tekergő zenészeket és híveiket, a háttérben anyukák ásítoznak szintén bundesliga-frizurás alvó gyerekekkel a karjukban.