Naptár
  • «
  • 2014. április
  • »
  • H
  • K
  • Sze
  • Cs
  • P
  • Szo
  • V
  • 31
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
Keresés
ok

Blog

esataho / 2009. július 26., vasárnap

Ülőhelyek Pumuklinak

Színházi élmény a Gödörben: Suzanne Vega tiszteletére székekkel telt meg a teljes lépcsősor és a terasz, amfiteátrummá varázsolva a helyszínt. A potyavegázók távoltartására kerítéseket helyeztek el a lépcső tetején.


A színház-feelinget fokozta a Gödör szervezőjének kérése, hogy a mobilhívásait mindenki legyen már szíves szüneteltetni másfél-két órára. Lehet, hogy kikapcsolták az eszközt, de persze a hátsó sorokban, ahol a tudósítói team is helyet foglalt, néhány kedves néző folyamatosan pofázott, őket aztán tök felesleges lett volna megkérni, hogy disztingváljanak.

Dévényi Ádám fellépése alatt is ügyes-bajos dolgaikat vitatták meg, és annyira sem méltatták az amúgy igen szimpatikus művészt, hogy a dalok után tapsoljanak. Szerencsére az első néhány tucat sorban helyet foglaló hallgatók tényleg hallgattak.

Ha már a nézőknél tartunk: stábunk tagjait élénken foglalkoztatta a kérdés: vajon miért ülnek néhányan a lépcsőkön, ha amúgy – igaz, korlátozott számban, de – még vannak szabad ülőhelyek is? A következő válaszlehetőségek merültek fel: 1. talán nem akartak tolakodók lenni, átvánszorogni ücsörgő emberek előtt. 2. Afféle szabadságérzetet ad valakinek, ha ötezer forintért dafke a lépcsőre ül. 3. Esetleg a szabad ülőhelyek nem is voltak szabadok, csak a mellettük ülők foglalták a székeket a koncert után érkező barátaiknak. 4. Az alapértelmezetten láthatatlan üzemmódban közlekedő Pumukli számára tartották fenn a helyeket. Végül is tök mindegy, de azért felettébb izgalmas kérdés.

Dévényi Ádám befejezte, mi pedig már csak azért is vártuk a főhős érkezését, mert nagyon idegesítő volt a cédéről beküldött Sting-album. És végre megérkezett Vega, valamint két társa, Michael Visceglia (basszusgitár) és Gerry Leonard (gitár).

Az első néhány dal után Suzanne biztosított minket, nézőket az ő szeretetéről („You are so nice, I like it”), ami minket egy ideig egy cseppet sem hatott meg, ám egyszer csak olyan schlägfertignek bizonyult, hogy onnantól bizony kifejezetten szimpatizálni kezdtünk vele. Történt, hogy elmesélte, hogy New York egy nő. (Mint ahogy erről egy dalban is értekezik). Megkérdezte a tekintetes publikum tagjait, hogy szerintük a magyar főváros vajon milyen nemű. A bekiabálások között egyaránt volt man és woman is. Erre Vega: akkor Budapest egyszerre egy nice man és egy nice woman. Az egyik Pest, a másik Buda. Tehát Suzanne Vega nem csak művelt (és nem szarja le magasról, hogy éppen melyik városban performál), de még vág is az esze.

Bár tudjuk, hogy az élből fikázás a király, de ezúttal nincs mit tenni: ezek a dalok jók, cseppet sem modorosak, a tegnapi hangzás és a hangulat pedig egyszerűen tökéletes volt. És a végén az alapfokú ismeretekkel rendelkezők kedvéért még a Luka és a Tom’s Diner is elhangzott.
 

 

 

Bookmark and Share

 

 

 

 

 

A bloghoz csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá. Ezért kérünk lépj be vagy regisztrálj és aztán térj vissza!

Legújabb videónk
CocoRosie lemezbemutató – VilágVeleje Nyár 2013, június 17. – ajánló
CocoRosie lemezbemutató – VilágVeleje Nyár 2013, június 17. – ajánló

 

Bejelentkezés
mehet
VilágVeleje Rádió
Get Adobe Flash player