esataho / 2009. június 11., csütörtök

Táncoltam boldog cigányokkal is

A múltkori eset óta, amikor is közértben kapott nyugtára jegyzeteltem az este fontos eseményeit, sokat fejlődtem, hiszen ezúttal egy bevásárló-cédulára körmöltem (idézek a hátoldalról: virsli - 3 csomag, szatyor /300 forintos!/ – 1 db.), és így jelentősen nagyobb írási felülethez jutottam. Na nem mintha sokat kellett volna jegyzetelni.

Sőt azon gondolkodtam, hogy ha ez nem blogbejegyzés lenne, hanem egy rendes (értsd: hagyományos) beszámoló, amit leadok egy lapnak, akkor a következő mondatért úgy kirúgnának, mint Jennifer Anistont bármelyik eddigi pasija.

Szóval, a vallomás: halvány gőzöm nincs, hogy milyen koncerteken voltam kedd este a Gödörben.

Nem, kedves Olvasó, nagyon rossz a tipp: az alkoholnak ehhez semmi köze. Egyszerűen az történt, hogy most épp Athe Sam  van, ami egy roma összművészeti fesztivál, és aki már egyszer is járt egy ilyen bulin, pontosan tudja, hogy ez itten a hangulatról szól. Mulatozás, érzelmek, felszabadult örömtánc, meg hasonlók.

Bár nagyon idekívánkozik, de mégsem kezdek (aktuál)politikai fejtegetésekbe, maradjunk annyiban, hogy ezen a fesztiválon aztán tényleg halál mindegy, hogy ki hanyadrészben cigány, hány százalékban norvég, és van-e rajta sapka. Itt együtt mulat mindenki a világ minden pontjáról ideérkezett muzsikusok által celebrált cigányzenékre.

Épp ezért is mertem leírni, hogy nem tudom, milyen koncerteken voltam jelen, hiszen az Athe Samon a hangulat amúgy is elragadja az embert, amint belép a Gödörbe (mármint az ember, nem a hangulat), akkor meg nem tök mindegy, mi szól?

(A zenész énem válasza: „Anyád a tök mindegy, tiszteljük már ennyire a muzsikusokat!” Na, csak utánanéztem, Traio Romano volt az egyik, Franciaországból, majd pedig a Cherhaj).

Egyébként már a helyszínen is kísérletet tettem a produkció beazonosítására. Egy szinténzenész, szinténzsurnaliszta duplakolléga volt a kiszemelt információs bázis, de kiderült, hogy ő ugyanabban a szellemben nyomja, mint én. („Te figyejjémá, kik vannak épp a színpadon?” „Fogalmam sincs, de rohadt jók.”) Ennyiben maradtunk.

Még egy autentikus nézői vélemény a fesztiválról: „Mennyire jó már, hogy a kisgyerekek úgy táncolnak, úgy dobálják a végtagjaikat, hogy közben leszarják, ki mit gondol a táncukról”.

És tényleg. Semmihez sem fogható ez a hangulat. (Ja, és nem azért, de tele volt iszonyú jó nőkkel a Gödör.)
 
A fesztivál vasárnapig tart, tessenek ellátogatni legalább egy estére, és akkor már tessenek mulatni hajnalig, cigányok és nem cigányok társaságában.