esataho / 2009. május 24., vasárnap

Végül minden jóra fordult (Galapagos, Frenk)

Nehezen indult pedig: a Galapagos koncertjén az első szám alatt rövid közvélemény-kutatást tartottam a közelemben állók körében, arról kérdezve őket, hogy a basszusláda által kiadott hangok vajon a „feature” vagy a „bug” kategóriához tartoznak.

Azaz, hogy a diszkrét röfögés vajon direkt van-e, mert a zenekar szereti a nagyon izmos basszushangokat, vagy pedig az eszköz éppen kilehelni készül a lelkét. Mindenki ez utóbbira tippelt, és így is lett. A láda az első dal után felmondta a szolgálatot, és a szakemberek hamarosan eltávolították szegényt. Legalább 10 perc telt el a cserejátékos megérkezéséig, de a publikum addig sem unatkozott: Szekeres Péter frontember kölcsönkérte a gitárt, és előadtott egy dalt, amely - saját meghatározása szerint - „most épp a kedvence”.

Az új basszusláda csatába állt, és remek koncert következett. A vizuális élményeket kissé rontotta a 12/C (nevezzük így az előttünk álló gimnazistacsoportot) folyamatos összekapaszkodós dülöngélése, de ettől még élvezhető volt. Elég hamar abszolválták a megaslágert (Tolom a szelet), de a gimisek ezután sem tágítottak. Meglepetésemre még a (Polnije karmani című, füvezés-tematikájú) Leningrad-dalt is ismerték néhányan, legalábbis megpróbáltak cirill nyelven tátogni rá valamit. Kellemes kis koncert volt.

A kávézóból ezek után mindenki átfáradt az Akvárium-terem fantázianevű nagyszínpadhoz, hisz Frenk és barátai ott léptek fel. És ha a Galapagos egy remek klubbulit nyomott, akkor ezek után a Frenk produkciója – nyilván nem csak a színpadméret miatt – tényleg közelebb is állt a szuperkoncerthez: a VJ tökéletes képi világot passzintott a dalokhoz, és brutálisan jól szólt a muzsika.

Rá kellett jönnöm, hogy Frenknek tényleg minden dala sláger. Ráadásul az új számok is nagyon ütősek, érthetetlen, hogy miért szerénykedett a frontember, amikor felkonferált egy-egy újabbat.

Szóval végül minden jóra fordult (még a csocsófigurák is mosolyogtak, annak ellenére, hogy a jobbhátvéd sajnos elvesztette a fejét). Az óra 21-re kiírt éjszakai buszra azt hittük, hogy nem is méltóztatik jönni (lévén, hogy már fél volt), de 31-kor az is begördült.